Ha a minőségi marhahúsról van szó, az Angus neve szinte mindig előkerül. De mitől olyan különleges ez a fajta? És valóban jobb, mint más marhák húsa?
Az Angus marha – teljes nevén Aberdeen Angus – Skóciából származik, ahol a 16. századtól kezdve tenyésztették. Az 1800-as évek elején Hugh Watson skót gazda tudatosan szelektálta a fekete színű, szarvtalan egyedeket, amelyekből később kialakult a Black Angus vérvonal. A fajta rendkívüli alkalmazkodóképessége és húsmarhaként való kiváló teljesítménye miatt gyorsan népszerű lett, és az 1870-es években Észak-Amerikában is meghonosodott.
Az Angus marha egyik legfontosabb tulajdonsága a márványozottság – vagyis az a vékony zsírréteg, amely a hús rostjai között egyenletesen oszlik el. Ez nemcsak puhábbá, hanem ízletesebbé is teszi a húst. A márványozottság nem csupán esztétikai szempont: amikor a hús sül, a zsír lassan megolvad, így természetes szaftosságot és gazdag ízt ad az ételnek.
De az Angus nemcsak a márványozottsága miatt kedvelt. Ez a fajta genetikailag is kisebb rostozatú húst termel, ami azt jelenti, hogy az izomrostok rövidebbek és lágyabbak, így a hús még a kevésbé zsíros részeken is puhább marad.
Sokan úgy gondolják, hogy ha valami Angus, az automatikusan csúcsminőséget jelent – pedig ez nem teljesen igaz. Az Angus név csupán a fajtára utal, de a hús minősége nagyban függ a tartási és takarmányozási körülményektől, valamint attól, hogy milyen USDA vagy más minősítési rendszeren megy keresztül.
Ha egy igazán jó steaket, szaftos burgert vagy omlós marhahúst keresel, akkor az Angus remek választás. Nem véletlen, hogy a világ legjobb steakházai és prémium burgerláncai is ezt használják.
És hogy tényleg jobb-e? Az attól függ, hogy milyen Angusról beszélünk. Egy átlagos Angus nem biztos, hogy felülmúlja egy jól tartott másik fajtát, de egy megfelelően nevelt és kiválasztott Angus darab garantáltan kiemelkedő gasztronómiai élményt nyújt.
Végül is, a jó steakhez úgyis csak egy kis só, bors és egy forró serpenyő kell.
Leave a Comment: